Oláh István

Oláh István, népi iparművész

Oláh István 1919-ben született Debrecenben. Az 1962-ben bekövetkezett balesetéig a Hajdú-Bihar megyei erdészetnél dolgozott. Ezt követően feladta erdész szakmáját és a fafaragással kezdett foglalkozni. Autodidakta módon sajátította el a népi motívumokat ábrázoló fafaragást, így vált népi iparművésszé.

A kezdetekkor inkább használati tárgyakat (képkeret, sótartó, gyufatartó, asztal, szekrény, szék) készített, később pedig már dísztárgyakat is faragott. Körbejárta az országot, és tanulmányozta a különféle tájegységek eltérő stílusait. Alkotásain a karcolásos és rovásos technika mellett a népi famegmunkálók, a bognárok tapasztalatai is megjelennek. Első kiállítását Debrecenben 1970-ben rendezték, melyet több, mint ötven kiállítás követett, többek között Nyíregyházán, Szarvason, Pécsett, valamint Finnországban, Lengyelországban és Litvániában. Az iparművész 2004-ben költözött Máriapócsra az Idősek Otthonába (Boldog II. János Pál Pápa Idősek Otthona), ahol állandó kiállítása is nyílt. Komiszár János, Holló László-díjas festőművész így nyilatkozott a népi iparművészről 2004-es Színes Paletta című könyvében: „Oláh István művészetében mindvégig a hagyományt ápolta és annak tiszteletére tanított. Történeteket, meséket faragott fába, szaruba, csontba. Megjelenítette a mese szereplőit, aztán a művészi fantázia és a teremtő képzelet alakította a kezében lévő szerszámokat, melyekkel megmunkálta alkotásait. Hite szerint az anyagban benne rejlik a forma, s kínálja azt, hogy milyen tartalommal töltse meg a művész.” A festőművész adta át Oláh Istvánnak a Brassai Művészeti-díjat 2013-ban. A nívódíjas iparművész 96 éves korában, 2015. április 13-án hunyt el.

Iratkozzon fel hírlevelünkre újdonságainkért

Kapjon értesítést kiemelt ajánlatainkról és eseményeinkről