Kovács István
Kovács István Apagyon született 1940-ben egy szegény család második gyermekeként. A középiskolát követően Debrecenben és Budapesten folytatta felsőfokú tanulmányait, és közgazdasági szakon végzett. A nyugdíjas költő 1964-től él és alkot Máriapócson.
A költészet már gyerekkorától érdekelte, immáron pedig több, mint hatvan éve ír verseket. Négy verseskötete jelent meg: Keresek egy csillagot (2011), Köszöntelek Máriapócs (2011), Az emlékek útján (2013), valamint Búcsúzó rózsalevél (2014) címmel.

Gyermekien tiszta és egyszerű verseiből árad a Máriapócs iránti szeretete és elköteleződése. Műveivel a település, mint Nemzeti Kegyhely iránti tiszteletét fejezi ki – harmadik, Az emlékek útján című kötetét is Máriapócs várossá válásának huszadik évfordulója alkalmából jelentette meg.
A közösségi oldalakon megtalálhatóak képekre írott versei (melyek közül néhányat angol nyelvre is lefordítottak), illetve a Gyémánt Ferenc, Artisjus-díjas zeneszerző által megzenésített művei is elérhetőek a videómegosztó portálokon.

- // -

Kovács István: Köszöntelek Máriapócs

Máriapócs köszöntelek,
Fogadd a köszönetemet.
Már a te hű fiad vagyok,
Verseimben rólad dalolok.

Köszöntelek kis városom,
Te vagy igazi otthonom,
Itt éltem évtizedeket,
Maradtam, megszerettelek.

A Pócsi Csillag hívott el,
Mely fényével itt átölel.
Itt reám mindig ragyogott,
Soha egyedül nem hagyott.

Elhagytam szülőföldemet,
Követve a hívó fényeket,
Máriapócs köszönöm neked,
Hogy marasztaltál engemet.

Marasztaltál, én itt vagyok.
Hű fiad lettem, maradok.
Társként élünk sok éven át,
Jóban-rosszban két hű barát.

Ha hívnak majd az égiek,
A te földed ad nyughelyet.
Megtaláltam a csillagot,
Mely mind kettőnkre rá ragyog.

/2011/