Karácsony

Pócsi Karácsony


Máriapócson a betlehemezés nagy múltra tekint vissza. Már 1986-ban összefogtak a helyi lakosok Szavicskó János atya szervezésében, hogy együtt ünnepeljék a karácsonyt egy gyönyörű megemlékezéssel a kegytemplomban. A szereplők közül már csak a második pásztor, id. Szahajda János, valamint a három „csillagos fiú”, ifj. Farkas Árpád, Krasznai László és Mester Attila élnek. Szahajda János így emlékszik vissza: „A betlehemet Papp Attila és Szkiba Janinak a fia készítette. Ács Sanyi bácsi volt – a kis Sanyinak az apja – az első pásztor, az angyalok Borsi Miska, Lazók Jani meg Kerékgyártó András voltak. Én voltam a második pásztor, Orosz Sanyi bácsi volt az öreg. Az egész másképp volt még, nem ilyen hosszadalmasan”. Felesége azt mesélte, hogy „először nem a templomtéren volt [a betlehemes játék], hanem a belső tábori oltárnál. Legeslegelőször a Szűzanya képénél volt, még akkor Király Ernő atya volt itt. Az angyalok a lépcsőn álltak nagy szárnyaikkal, Mária és József is a Szűzanya oltáránál volt. Nagyon szép énekeket énekeltek, gyönyörű volt az egész. Az akkor megkezdődött, utána pedig folytatódott kint a templomtéren”.
A betlehemesekről egy 1986-os videofelvétel online is megtekinthető, valamint egy fotó is készült 1987-ben, melynek tulajdonosa Farkasné Palincsár Éva.



A Pócsi Karácsonyt – mai formájához hasonló módon – először 1997-ben rendezte meg – a Görögkatolikus Egyházzal együttműködve – Buzogány Béla és Vona Éva. Az azóta eltelt 20 évben sok szereplő és önkéntes vett részt a műsor létrejöttében. Minden évben alakítanak kicsit az előadáson, így várják az ország különböző tájairól érkezőket, hogy Jézus születését közösen ünnepeljék. A szereplők között vannak, akik immár 20 éve szerves részei a Betlehemes játéknak, és vannak olyanok, akik ezalatt rendezőivé is váltak a műsornak. A szereplők között akadnak ifjak, akik még gyermekként kezdték a szereplést, és immár felnőttként is folytatják a hagyományt. Az Új Ember katolikus hetilap online felületén olvasható egy interjú, amely Máriapócs volt kegyhelyigazgatójával, Kapin Istvánnal és feleségével készült. István atya röviden elmeséli, hogyan töltik a karácsonyt a helyiek: „A szentestét, amelyet másutt mindenki
szűk családi körben ünnepel, mi kint töltjük az emberek között. Élő betlehem van a templom előtt, amelyhez már november közepétől elkezdődnek a próbák. A város közéleti emberei szerepelnek benne: önkormányzati képviselők, papok, tanár nénik, egyháztanácstagok, a virágboltos. Szűz Mária és Szent József szamárháton érkeznek, a királyok lovas hintón jönnek. Tábortüzeket rakunk, mézes puszedlit, meleg teát osztunk. Ez a hagyomány mindössze tizenöt éves. Azért is fontos, mert aki magányos, az is ünnepelhet közösségben.” (KONCZ Veronika: Vendégségben egy papcsaládnál [online]. Megjelenési dátum: 2012. december 23-30. Új Ember. Elérhetőség: http://ujember.hu/vendegsegben-egy-papcsaladnal/


A Máriapócsi Hírek 1999 decemberi számában dr. Janka Gábor írt cikket a helyi karácsonyi ünnepségről:
„A néhány napja elillanó karácsonyunkban egy álom vált valóssá. Megváltónk születését oly módon sikerült megünnepelnünk, hogy egy életen keresztül büszkék lehetünk a szeretetre és ünneplésre sóvárgó valónk mostani megnyilvánulására. Nagyon felemelő érzés elmondani, hogy Pócs lakossága összefogott, együtt énekelt, fázott, örült és mosolygott, és elcsodálkozott azon, hogy mire is képes valójában.
Amint ki vagyunk éhezve a szeretetre, a törődésre és az odafigyelésre, ugyanúgy szükségünk van olyan alkalmakra, amelyek képessé tesznek bennünket kiemelkedni a mindennapok monotóniájából. A legfurcsább mindebben az, hogy ehhez leginkább az elszántságunkra és akaratunkra van szükség. A szeretet alapja az akarat is lehet, nem csak az érzelem, bár erről nagyon keveset hallani. Az érzelmen alapuló szeretetharmónia gyakran megsérülhet, bár megóvható lenne, ha akarnánk. Az idei karácsony üzenete tehát az, hogy legalább akarjunk emberhez méltó emberekké válni, hisz képesek vagyunk erre.
Karácsonyunk közös volt, mivel nem egyvalaki, vagy csupán néhány ember, hanem egy nagy közösség összehangolt munkájának gyümölcse. Első helyen említeném azok neveit, akik fizikai munkájukkal segítettek: Bodolai Mihály, Csonka János, Tóth János, Bakró Albert, Sándor Róbert, Garamvölgyi Zsolt és Eszenyi László. Számukra a szenteste délutánja tűzrakás, padok hordása, színpadrendezés volt, ami óriási áldozathozatalt jelentett részükről. Nagy Károly már fél háromtól készítette az általa felajánlott forralt bort. A polgármester asszony a játék anyagi megalapozása mellett szintén egész délutánját az előkészületekkel töltötte. Vona Éva szakmai tudásával szintén nagy segítségünkre volt.
A Betlehemes játék szereplői: Szent József – Suller Tibor; Szűz Mária – Orosz Aliz; akik elutasították a szent családot – Suller Tiborné, Nagy Károlyné, dr. Mosolygó Marcellné; pásztorok – Kremper Attila, Lukács László, Jámbor Tibor; az Öreg – Tamás László; narrátor –
dr. Mosolygó Marcell; angyalok – Feczák Mónika, Lukács Lászlóné, Jámbor Tiborné, Iváncsik Istvánné, Palóczy Timea; a Három királyok – Suller Krisztián, dr. Janka Gábor, Vincze Tibor; az óvónők kórusa – Pályu Györgyné, Hajdu Mihályné, Páldi Jánosné, Csekk Jánosné; a gyermekek kórusa – Kulánda Anita, Gliba Mónika, Tamás Zsuzsa, Linzenbold Szandra, Linzenbold Zsanett, Borsi Zsuzsanna, Koczka Ákos, Buzga Bence, Csekk Dóra, Nagy Fruzsina, Tamás Elza, Tamás Livia; az asszonyok kórusa – Vona Éva, Csekk Ildikó, Borsi Györgyné, Borsi Sándorné, Csekk Miklósné, Linzenbold Sándorné, Mester Lászlóné, Győri Teréz, Vonáné Pásztor Éva, Gopcsu Jánosné, Iváncsik Lászlóné”. (dr. JANKA Gábor: Karácsony Máriapócson. Máriapócsi Hírek, Önkormányzati havilap Máriapócs, 1999. december/9. szám. 5. oldal)

A Máriapócsi Hírek 2001 decemberi száma címlapon közölt egy részletes beszámolót az az évi betlehemesről a szervező, Buzogány Béla tolmácsolásában:
„(…) 2001. december 24-e, délután negyed négy óra, Máriapócs. A Vasút utca végéről elindul Iváncsik Pisti mint József és Borsi Zsuzsika mint Mária. A hideg szelet és dühöngő mínuszokat igyekszik csillapítani Rakaczki atya és feleségének szeretet aurája. Csatlakozik hozzájuk Ács Sanyi vadonatúj, szépséges subában és stílusos kalapban. Küszködik a kedvesen barnás négyhónapos csacsival, amelyet talán éppen azért vásárolt, hogy emelje az ünnep fényét. És emeli is bőségesen, hiszen lassítanak az autók, az emberek megcsodálják a pásztort és szamarát. Miközben jön szentséggel teli Mária és József, mögöttük szaporodnak a kántálók. De csordogál a templom felé zarándokló tömeg az Ófehértói, Selyem és Szőlő utcák irányából, egy-egy atya vezetése alatt énekelnek a pócsiak. Máriapócs egy lelki pompába öltöztetett óriásprocesszióvá lett. A téren kigyulladnak a pásztortüzek, hála a közmunkásoknak, akiknek köszönhetően felépült a díszlet is, megtisztult a hótól a kövezet. Ács Sanyi gondoskodott a karámokban négy kisbárányról (három fehér és egy fekete). Két kecske csodálkozva bámul Nagy Karcsira, aki szakértelemmel készíti üstökben a forralt bort és teát. A Zarándokházból a szabadtéri asztalokra kerül a sós és mézes pogácsa, amelyet szorgos pócsi asszonyok kínálgatnak az összeseregletteknek. Kivonult a nyírbátori Sárkány hang- és fénytechnikája, a csikorgó hidegben is érezhető, itt hamarosan izzani fog minden.
- Áldott karácsonyt! Békés ünnepeket! – köszöngetnek innen-onnan. Férfiak kezet szorítanak, arcon csókolják egymást az asszonyok, gyerekek. – Boldog karácsonyt!
Sorfalat állunk Máriának és Jézusnak, akik máris megérkeztek a térre. Mögöttük a pócsiak büszke hada. Más településekről személygépkocsik parkolnak várakozva. Német rendszámú autó áll meg csodálattal: - Van még ilyen?
Jönnek a rokonok, barátok, Létáról, Petriből, Bátorból, Pestről és még ki tudja honnan… Egy idegen mondja: »Kész turisztikai attrakció!« És már énekel is áhítatosan a baloldali színpadon az egyházi kórus Szemán atya vezetésével. A publikum is részt vesz a hagyományos karácsonyi dallamok megszólaltatásában, egy-két bárány bele-belebéget a hangjegyek világába. Mikor levegőt vesz a kórus, alkalomhoz illő szövegeket csivitel Koczka Ákos, Buzga Bence és Pásztor Dávid. Ők a kicsi Csöppösök. Dávid először versel színjátszóként. Az óvónők és tanítónők Csendes Éjét még Kiss Jancsi zenei vezető is megdicséri a kulisszák mögött. Bizony helyén vannak a szólamok. Aztán Polgármester Asszony mondja el karácsonyi gondolatait és konferálja a folytatást: misztériumjáték és betlehemes a régi Csöppösök, pócsi polgárok, egyházfiak és a Talán Teátrum előadásában.
Elő is tűnik kékes fényben Vincze Tibor tanár Ádám szerepében, akit éppen kitaszítottak a Paradicsomból. Isten figyelmeztetését hallgatja, amely hangja Buzogány Béla. Vincze nyugodt és kiegyensúlyozott Ádámja szépen szólal meg a pócsi légben. Rossa László zenéjére jön négy fura figura tönkretenni Ádám nyugalmát. Megjelenik a Fájdalom /Kulánda Anita/, a Nyomor /Linzenbold Szandra/, a Gyűlölet /Hajdu Ági/ és a Halál /Haller Kati/. Produkciójukon meglátszik, hogy jóllehet más-más esztendőben, de országos díjas színjátszók voltak. Ágika a debreceni egyetemről, Katika a szarvasi főiskoláról, Szandra a nagykállói gimnázium drámatagozatáról jött vissza találkozni újra a csapattal, társulattal. Lubickolnak szerepükben akárcsak Anita, aki nyolcadik osztályos Pócson.
Alighogy befejeződik Ádám találkozása a sanyarú földi élettel, máris három próféta tűnik fel a jobboldali deszkákon. A kitűnő orgánummal megáldott Makláry Ákos lelkipásztor Izaiás szerepében, Bődi Gábor hitoktató-kántor, aki Jeremiás szövegeit vállalta magára nagy alázattal (hiszen az utolsó pillanatban ugrott be egy másik szereplő helyére) és oldja meg jól feladatát, valamint Nagy György tanár-képviselő, aki büszke és fennkölt Mikeást alakít. A próféták megjövendölik Jézus születését. A narrátor (Magyar Viktória) szenvedélyesen jelenti be a pásztorok jelenetét. Négy név, négy karakter, négy remekül megformált figura. Csujjogatások közepette, vidám magyar népzenére, csapásokkal a tenyerében lép elő Kremper Attila, aki Nyíregyházán jár főiskolára, most már ott is lakik, de ízig-vérig pócsi maradt. Másodállásban színészként keresi a kenyerét. Nagy hangon szólal meg, csak úgy zeng a tér szavaitól. És ott csattog - pattog mellette a tehetséges Hajdu Csabi mint fiatal pásztor, látszik, hogy nem ma beszél először színpadról, már profi deszkák is recsegtek vérbő talpa alatt, akárcsak Krempi esetében. De mily meglepetés: vidáman kurjongatva érkezik Bukta Misi, a polgármesteri hivatal műszaki főelőadója, mint az ízes szólású, higgadtabb pásztor és felcsatlakozik a két gyakorlottabb színész tempójához. Amott totyog-lotyog Tamás Laci, öreg pásztorként míveset
domborít. Dől tréfáira a nézősereg, elfelejti a rettentő hideget. Tamás Laci, az erdész, profikat megszégyenítő alázattal próbált és vitte sikerre a jelenetet, amelyben játszott.
Angyali hangon szól Fekete Viki, mint főangyal és mennyei bájjal táncikál, ébresztgeti a pásztorokat Orosz Evelin valamint Sándor Csenge a kedves kis angyalok szerepében. A Talán Teátrum énekes lányai dalolnak gyönyörűen ameddig a pásztorok ajándékot visznek a kisdednek, a fiúk gyakorlott hangon oldják meg a három királyok énekét, jelenetét. Csillagszórók gyúlnak mindenfelé, teljes a fényár. Az összes szereplő és néző ünnepli Máriát, Józsefet, de különösen a kis Jézust. Aztán kiúsznak a fények és mély érzelmi telítődéssel aprózik hazafelé a gyülekezet.
- Szép volt! Fantasztikus! Sose láttam ilyet! Megérte eljönni – hallom fél füllel és nagyon boldog vagyok, hogy én rendezhettem az előadást. Ezt nevezem adventnek, készülődésnek. A boldogság valóban aktív állapot.
S nem szóltam még oly sokról: Hajduné Ágiról, aki a férje fejéről kapta le a sapkát, hogy a szerecsen király tökfödőjét megvarrhassa éjszaka, Eszenyi Laciról, aki betegen is vállalta videoszalagra rögzíteni az előadást, kezei ráfagytak a kamerára, a Zarándokház dolgozóiról, Vincze Sanyi igazgatóról és sok-sok pócsi lakosról, akik szívüket tették a várakozás asztalára, akik nélkül szerényebben jelenhettünk volna meg. Sokan voltunk… Hála Istennek.
Pócsi Karácsony 2001. Szép lett. Köszönjük, hogy megadatott.” (BUZOGÁNY Béla: Pócsi Karácsony. Máriapócsi Hírek, Máriapócs Város Önkormányzatának havilapja, 2001. december. 1-2. oldal)



Máriapócs Város Önkormányzatának képviselőtestülete Máriapócsért emlékérmet adományozott a Pócsi Karácsony szereplői részére 2013-ban, a település várossá válásának 20. évfordulójakor. Papp Bertalan, Máriapócs Város polgármestere a karácsonyi beszédében megköszönte mindazoknak a kitartó munkáját, akik 1986 óta lehetővé tették a helyi közös karácsonyi ünneplést, majd átadta a kitüntetést Tamás Lászlónak, a Pócsi Karácsony jelenlegi szervezőjének:
„1986-ban kezdődött a máriapócsi betlehemes játék a kegytemplomban, melyet az azt követő három évben itt ismételtek meg. A betlehem Papp Attila, ács-asztalos mester munkáját dicséri. Az akkori szereplők a következők voltak: első pásztor id. Ács Sándor, második pásztor id. Szahajda János, angyalok id. Iváncsik László, Lazók János, Prekup Péter, Kiss Mihály, az öreg Orosz Sándor volt, napkeleti bölcsek Palincsár Pista bácsi, Feczák János, Kerékgyártó András,
Borsi Mihály. A darabban szerepeltek akkor még fiatal, ma már felnőtt emberek, így Mester Attila, ifj. Farkas Árpád és Krasznai László. A bemutató darab után az alábbi emberek részesei voltak az előadásoknak: Ács Feri bácsi, id. Guba József, Vajda Sándor, Tamás László, id. Pályu György, Nagy Károly. Köszönettel és hálával tartozunk nekik.
A 26 év alatt az egyház mindenkori méltóságai nagy odaadással és szeretettel szervezték meg minden évben az előadásokat. Mindenki Bacsóka Pali bácsija, Mosolygó Marcell, Rakaczki Mihály, Polgár László, Kiss Antal, Ábel atya, Kapin István kegyhelyigazgató, és a mai előadás főszervezője, Orosz Zoltán atya. Az évek folyamán nagyon sok odaadó máriapócsi vett részt a betlehemes játékban, melyek a következő személyek voltak: Iváncsik István, Kremper Attila, Vincze Tibor, Nagy György, Hajdu Mihály és fia, Csaba, Iván József, Jámbor Tibor, Linzenbold Szandra, Tamás Zsuzsa, Koczkáné Hajas Andrea, Lazók István Mihály, ifj. Ács Sándor, Krányák Miklósné, Győri Teréz, Orosz Aliz és az óvónők, Páldi Jánosné, Hajdú Mihályné, Ács Ferencné, Csekk Jánosné, Bajzáth Viktória és Ferenczi Tünde. Ezen kívül Ács Enikő, Polyák Tiborné, ifj. Kapin István, Kapin Jakab, Gergely testvér, Gánicz atya, Gajdos László, a Nyugdíjas Kórus tagjai, a Máriapócsi Nőszövetség tagjai, Kovács Lajos atya, Bubrik Miklós atya, Koczka Ákos és Koczka Roland, ifj. Tamás Ferenc, Tamás Livia, Buzogány Béla és a Talán Teátrum, valamint a jelenlegi szereplők. A többéves áldozatos próbákat illetve előadásokat, melyeket sokszor fagyban, hóban kellett elvégezni, Máriapócs Város Önkormányzata Máriapócsért emlékéremmel díjazta a mindenkori szereplőket, mely jelenleg a legmagasabb elismerés, melyet egy közösség kaphat városunkban. Megkérem Tamás Lászlót, hogy az elismerést vegye át. Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok!”

 


A Pócsi Újság 2014 decemberi számában „Az én kedves kis falumban magába száll minden lélek” címmel jelent meg egy interjú Tamás Lászlóval, a Pócsi Karácsony főszervezőjével. (MIKULA Szilvia: „Az én kedves kis falumban magába száll minden lélek”. Pócsi Újság, 2014. december. 3. oldal)



A Pócsi Karácsony Facebook-oldalán találhatók további fotók a rendezvényről: https://www.facebook.com/pocsikaracsony

Iratkozzon fel hírlevelünkre újdonságainkért

Kapjon értesítést kiemelt ajánlatainkról és eseményeinkről