A településről

Helytörténet
Megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Irányítószám: 4326
Telefon körzetszáma: 42
Lakosok száma: 2153 fő (2015. január 1.)
Terület: 22,09 km²
Népsűrűség: 96,7 fő/km²
Jogállás: Város
Polgármesteri hivatal címe: 4326 Máriapócs, Kossuth tér 1.
Polgármesteri hivatal telefonszáma: 42/554-501, Fax.: 42/554-502
Polgármesteri hivatal e-mail címe: mariapocs@mariapocs.hu
GPS koordináták: 47.879 / 22.0258

Máriapócs a Nyírségben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye déli részén található, Budapesttől 280 km-re, a megyeszékhelytől, Nyíregyházától pedig 30 km-re. A vasúton és közúton egyaránt jól megközelíthető, kitűnő infrastruktúrával ellátott, 22,09 km² területű kisváros (2015-ös adatok alapján) kettőezer-egyszázötvenhárom lelket számlál. Műemléki hangulatú központjával, rendezett, virágos utcáival, valamint különböző szolgáltatásaival és nagy vendégszeretettel várja a Nyírségbe látogatókat.

Máriapócs eredete
Pócs falu nevével („Polch” alakban) legkorábban egy 1280-ban kelt oklevélben találkozunk, amely a Hontpázmány nemzetség tagjainak pereskedését tartalmazza, az 1300-as évek elején pedig a Gutkeled nemzetség birtokaként említik. A nyelvészek következtetése szerint Pócs a megye első településcsoportjához tartozhatott. A név „Mária” előtagja a 18. században csapódott hozzá, utalva a településen történt csodás Mária-könnyezésekre. 1354 táján az Ecsedi vár birtokai közé tartozott, az 1600-as években pedig már a Báthory család tagjainak birtokaként szerepel. A Pócson élő görögkatolikusokat először 1666-ban említik, akik a református templomot „kívánták birtokba venni” – ekkor még sikertelenül. A 17. század közepétől kezdve telepedtek le a faluban a Kárpátok vidékéről érkezett „görög hitű” ruszin
családok, ezáltal többségbe kerültek a görögkatolikusok a településen. Arról nincsenek írásos emlékek, hogy mikor építettek maguknak fatemplomot, ahogyan annak formájáról, méreteiről sincsenek feljegyzések. A későbbiekben a Királyi család tagjai és a Rákóczi család is birtokosa volt Pócsnak, 1724-ben gróf Károlyi Sándor és a Sennyei család szerzett itt részbirtokot.
I. Ferenc magyar király és osztrák császár 1816-ban emelte Máriapócsot vásártartási joggal felruházott mezővárosi rangra, melyet 1872-ben elvesztett „a Magyar törvénytár 1869-1871. évi törvénycikkek alapján”. Az 1991-es pápai látogatás és az azt követő fejlesztések révén 1993. december 1-jén a település visszakapta városi rangját.

A kegykép könnyezései
Máriapócs a hírnevét a csodás könnyezéseknek köszönheti. Először 1696. november 4-én, a vasárnapi Szent Liturgia alatt vette észre Eöry Mihály földműves, hogy az Istenszülő-ikon mindkét szeméből könnyek folynak. A megmagyarázhatatlan jelenség egészen december 8-ig tartott, s a híre eljutott a környező településekre, valamint a Kálló városában állomásozó Johannes Andreas von Corbelli császári tábornokhoz is. Miután személyesen is meggyőződött a hitelességéről, a gróf visszautazott Bécsbe, ahol tájékoztatta I. Lipót császárt a fejleményekről. Fenesy György egri püspök vizsgálatot rendelt el, melynek során harminchat tanú vallomását rögzítették írásban. Az egyik tanú, Csigri László bíró vallomásából tudjuk meg, hogy a képet ő rendelte meg Pap Istvántól 1675 körül, ám szülei sokallták az árát. Végül egy másik pócsi lakos, Hurta Lőrinc vásárolta meg, majd a templomnak adományozta az ikont. A könnyező kép nem sokáig maradhatott a „teljesen jelentéktelennek számító pócsi fatemplomocskában”, ugyanis az uralkodó – Eleonóra császárné hatására – 1697 márciusában elrendelte, hogy Bécsbe szállítsák. A kegykép elvitele nem csupán a helyieket „károsította meg”, hanem „össznemzeti sérelemmé alakult át”: a Rákóczi-szabadságharc programjának egyik pontja is kitér a pócsi ikon „elvitelére és vissza nem hozatalára”. Bár a kép helye évekig üres maradt, a kis település és a fatemplom zarándokhellyé vált. Vélhetően Telekessy István egri püspök ajándékaként érkezett 1707 körül az a másolat, amely ma is megtekinthető a bazilikában.
Az újabb könnyezésre Molnár János kántor figyelt fel 1715. augusztus 1-jén a reggeli istentisztelet alatt, és a csoda másnap, majd 5-én is megismétlődött több tucat szemtanú láttára. Erdődy Gábor Antal egri püspök kivizsgáltatta a könnyezést, s annak hitelességét 1715. szeptember 19-én elismerte: a települést Szűz Mária kegyhelyének nyilvánította – ezt követően vette fel Pócs a „Mária” előtagot. Már 1701-ben igény merült fel a fatemplom felújítására, a második könnyezés és a kegyhellyé nyilvánítás után viszont „egyre sürgetőbbé vált egy új templom építése”. Az építkezés 1731 tavaszán kezdődött meg, majd 1749-ben adták át a templomot, valamint az ahhoz kapcsolódó bazilita monostort is (mindkettő megépítésével Liczky Nikodémust bízták meg). Az új kegytemplom immár alkalmassá vált a rohamosan növekvő zarándoktömeg befogadására.
Az ikon harmadik (és eddigi utolsó) könnyezése 1905. december 3-án kezdődött és összesen tizennyolc napig tartott (19-éig folyamatosan, ezt követően pedig a hónap utolsó két napján). Gávris Kelemen bazilita szerzetes épp egy zarándokcsoportot vezetett körbe a templomban, amikor felfigyelt arra, hogy „a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb” és könnyek folynak le az arcán. A hivatalos kivizsgálások során egyházi és világi személyeket is kihallgattak – a jegyzőkönyv nyomtatásban is megjelent, valamint egy tanú későbbi vallomását hangszalag őrzi.

Iratkozzon fel hírlevelünkre újdonságainkért

Kapjon értesítést kiemelt ajánlatainkról és eseményeinkről